Állapot

Nem vagyok egyszerű eset,

A lét elviselhetetlen könnyűsége vagyok,
Új hang, új mérce,
akire nem vonatkoznak
a szokásos mértékegységek,
Tompa fülek nem hallanak meg.

A megvalósult rémálmod vagyok,
A kontroll, amit elveszítesz,
A kontroll, ami mindened,
A rettegés, az élő halál.

Felettem hatalmad a teljes nem lehet,
és ebbe beleőrülsz,
Innen nincs kiút:
Ha elhagysz, ha megölöd magad,
Veszítesz, és te veszíteni nem tudsz.

A két lábon járó végzet vagyok,
Minden rettegésed közös origója,
Az Ómega és az Alfa,
Hiába minden küzdelmed.

A véres ütközetek,
amiket magadban
állandóan vég nélkül vívsz
mint ha muszáj volna,
gondolva, hogy miattam
vagy értem teszed feláldozva
értem magad,
mert az élet áldozat,
és az áldozatnak öröknek
kell lennie, mert anélkül
értelmetlen, tét nélküli,
elvesztegetett az élet,
és te méltó akarsz lenni rá, hogy létezz,
mint ha nem lenne hozzá elég jogod.

A birtokolt tárgyad vagyok,
az előfizettett szolgáltatás,
amit meg lehet unni,
ami ha nem váltotta be
a hozzá fűzött reményeket,
eldobható, lecserélhető,
a szerződés felbontható
kártérítési összeg ellenében,
ezzel fenyegetőzöl,
ettől erősnek érzed magad,
hiszed, hogy ezzel megváltoztathatsz.

Egy hibás döntés vagyok,
Tudtomra adod, és
nem tudok mást tenni,
mint hogy elfogadom,
évmilliók zúgnak át fejem fölött,
de én nem változom,
ugyanaz maradok, aki voltam, vagyok,
ős, buja,
magas hegy tetején kőszikla,
magamnál többet nem adhatok,
hiába kéred,
álmaid hercege halott,
én vagyok az, aki élek.