Aranykor előtti éjszakán

Aranykor előtti éjszakán

Mi vagyunk az Ősi civilizáció,

egy letűnt kor, amely vergődik

azért, hogy fennmaradásának

létjogosultságot adjon.

Az Aranykor hajnalának

öröknek tűnt éjszakáján

vakon tapogatózunk,

telve félelemmel, kezünkben

kések, puskák, atombomba,

gyűlölettel szívjuk szakadásig

fuldoklásainkban

műanyaggá vált mellkasunk

soha-nem-lebomló

csontozatát.

Vérre vágyunk, de felszakított

ereinkből és a másokéból

is csak adathalmazok folynak,

manipulálható statisztikák,

eladható információ.

És nevetnek a fák,

És a föld táncol alattunk.

(Kicsordul egy könnyem,

Mikor ezt írom,

De boldog vagyok,

Ó miért ne lehetnék Boldog!)

Budapest, 2025. 06. 05.