A falon túlra
Igenek és nemek mentén, de van, hogy összemosódnak, egyidejűség, szétválnak, mozgásban vannak állandóságaik, amik változnak.
Mi van, ha van fal, és sosem láthatunk el azon túlra? Vagy még azt sem tudhatjuk meg, hogy van-e fal, mert ahogy közelednénk hozzá, az úgy távolodik.
Mint a mesékben a kutyák, rohanunk a fejünkön bot végére kötözött csont után;
vagy mint a nyúl vagy a ló a répa után.
De rohanunk, sosem állunk meg, mert belénk van kódolva: kapd el, tiéd lesz, jó lesz, finom lesz.
A végtelen alagút mélyén rohanunk a végén lévő fény felé. Mint a bogarak, mint a lepkék.
Soha semmi sem objektív, mert a részecske pozícióját csak az általa kibocsátott sugárzás által detektálhatjuk: a sugárzás amplitúdójának két végpontja (tehát mint egy hullámvonal legmagasabb és legmélyebb pontja) közé feltételezhetjük valahova helyzetét.*
A kvantummechanika minden mért részecskéje mutat hullámtulajdonságokat, tehát egzakt, kvantitatív analógiát találunk a határozatlansági reláció és a hullámok vagy jelek tulajdonságai között.*
Ezekből a részecskékből épül végső soron az anyag fel.
Hullámok, energiák vagyunk-e? Honnan erednek, hogyan alakulnak ezek az energiák ebben a feltételezett rendszerben, amit mi Világnak hívunk?
És mi van, ha egyszer eljönnek értünk.
Amikor már a folyamat végére érünk, elkészülünk...
És újra összeállunk egyetlen ponttá, ami eredetileg volt.
Egy Varázsgömb egy polcon, amit véletlenül leejtettek. Ez volt az Ősrobbanás.
És az Isten, akit így hívunk, aki ügyetlen volt, leverte. Azon dolgozik, hogy helyrehozza.
Isten csak egy közülük. Sokan vannak még.
*Határozatlansági reláció (Heisenberg)
Bp., 2025. VI. 27.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése