Tóbiás

Tóbiás

1.

A Föld az Isten, és a Nap,

vakok vagytok mind,

kik nem látjátok azt.

Ahogy építi magát,

belőle lettünk –

magányos úr a Halál.

Egyek vagyunk vele,

mi vagyunk ő,

rajta minden gyermeke.

Minden lény neki szolgál,

s ő maga is élő,

igenis van, mit az ész nem lát.

Amit úgy hívnak: Értelem

ó, nem itt van,

messze túl a kék egen,

hová nem lát el távcső,

sem a szem, se gondolat,

van ott még több is olyan mint Ő.

2.

nem én beszélek

a Föld szava

csupán kód a magyar nyelv

s annyiféle értelmezések

hazugság önámítás dala

csak egy szimbólum az Élet

ugyanazt szavaljuk

annyiféleképpen

siketnek füle férges lyuk

3.

És a féregben is én beszélek,

és Én beszélek Benned is,

gyűlölök, szeretek, ítélek:

én vagyok az összes gyerek,

az összes megszegett ígéret,

(és van egy képregény, 

amit még soha sem olvastál el,

pedig én adtam neked,

mikor még kicsi voltál, és reménykedtem

hogy sose nősz majd meg.)

4.

És most itt állok, én vagyok a tenger,

én vagyok a part,

hajómat ringatom,

s nem tudom, ki küldött valaha,

tőlem mit akart.

csak állok mindig hirtelen,

és ha elmegyek, azt már tudod jól,

egy csónakban evezünk,

és a Te meg a Csónak is Én vagyok,

és minden gondolat, mert

amit érzel, nem elvilági,

kérlek, ezért ne büntesd magad -

én téged, te engem,

nagyon fáj,

de élet

DE

5.

mindig csak de

és sosem az, hogy "na végre"

nincs élet, semmi sincs 

csak ÉN ÉN ÉN az 

– ŐS TERMÉSZET –

sssshhh

Még meghallják.

sssshhh

Ezért imádkozol harminc éve már:

Csend lovagja, Tóóóbiáás.

6.

Puskacsőben Tóbiás,

Penge élén Tóbiás,

Erdő szélén Tóbiás

Rád már senki nem vigyáz.

Aki rád lő, nem hibáz,

Tik-tak, pitypalatty,

Rád már senki nem vigyáz.

Hiába is kiabálsz,

Tik-tak, tik-tak,

Rád már senki nem vigyáz,

Mindig egyedül vagy.

Bp., 2025. IV. 27.