Alkalmatlan
Alkalmatlan – Rigó közlegény szolgálatra jelentkezik! (Tiszteleg.) – (Viszont tiszteleg.) Kérem, üljön le! Vegyen elő papírt, ceruzát, írjon egy verset! – Ég kékelik, madár száll, Ibolya lilul, orgona virága, Intek a halálnak, Dördül puskám. – Nos, ez rossz. Kimondottan nem tetszik. És tudja miért? Mert maga írta. Próbálkozzunk mással. Sétáljon. – (Rigó közlegény sétál fel-alá a teremben.) – Hagyja abba. Maga ezt is rosszul csinálja. Kérem, dúdoljon! – (Rigó közlegény dúdolni kezd egy szép dalt, amit édesanyja énekelt neki, mikor még kisgyermek volt s lázasan feküdt ágyában egy decemberi hajnalon.) – Rigó közlegény! Maga undorítóan dúdol. Hamis, hamis, hamis. Rossz! Utolsó próbája következik, és komolyan mondom, hogy végleg elvágta magát, ha ezt sem képes normális ember módjára elvégezni, maga tuskó. Lőjön agyon! Na tessék, lőjön agyon! (Ordítja.) Kato...